Nem vagyok egy nagy blogolós fajta, így nem is tudom, minek indítottam ezt a blogot, amit a kutya sem olvas, de akkor jó ötletnek tűnt.
Nem akarom az internetszamurájok sorát szaporítani, mert a sensei-ünk azt mondta, hogy a billentyűk maszírozása helyett lehet gyakorolni is, és akkor majd nem lóg ki a belem mindjárt a bemelegítés vagy esetleg a suburik után (240 vágás).
No tavaly ősztől végülis elkezdtem shinkendo-t gyakorolni, szóval komolyan gondolom. Tegnap éjjel tizenegykor hazaérkeztünk Kensei san-nal az egyik legbélkilógatóbb edzésről, így kezdődött. Engem persze John jól megszívatott, mert az nem volt elég hogy majd' egy hónapot késett a lóvém, de az 1020 GBP helyett most csak 750-et utalt (a többit majd a mostanival együtt), és abból is 50 font volt a szaros VIBER átutalás, amit persze én fizetek, nem John.
Majdnem sikerült éhendöglesztenie, komolyan mondom, a lóvém éppen csütörtök reggel esett be a számlámra banki költségtől rendesen megnyírbálva, de azért örültem, mert egyrészt már vagy két hete nem ettem egy rendes kaját, másfelől meg lógtam Csabának 60 USD-vel, amit befizetett helyettünk az éves shinkendo tagságira.
Na, végülis kalciumhiánytól görcsölő talppal hazavezettem suzuki san-t, és gondoltam, kikúrálom magamat, mert a gyomrom is sajgott, vagy valami hasonló kellemetlen érzésem volt. Éjjel féltizenkettőkor fel kellett hívnom orvosom és gyógyszerészem, aki egy kocsmában fogadott is azonnal, majd ideadta a gyógyszeromat (na nem ingyér'). Jó volt, mert volt söröm is, azt már előbb beszereztem :o)
Benyomtam egy tecsós salátát (negyedkilósat), majd némi felvágottas zsemlét, közben sör, és pár slukk a gyógyszeros adagolómból :o) Na a gyomrom az rendbejött, meg a döglöttség is kiment valahogy. Viszont az van, hogy gyógyszeradagolás közben rettentően rá tudok kattanni az édesre, így behoztam a gép mellé némi édes kekszet és szamócadzemet, és ez volt az, mitől később a röhögés majdnem megölt :oDD
Na a sztori az volt, hogy zabálom a kekszet a dzsemmel, és közben azon gondolkodom, hogy mennyi lehet bennük a természetes anyag, és mennyi a gyári pótvegyszeres izék. Azután arra jutottam, hogy val'szeg ki lehetne írni rájuk, hogy "nyomokban természetes anyagokat tartalmazhat", de viszont jól néznek ki és jóízűek, főleg a dzsem. Ennek következtében rájöttem, hogy Afrika nagy részében nem finnyognának az ilyen apróságokon és teli pofával zabálnák. Főleg azok a nyamnyamok, ahol divat, hogy a halott törzsfő kezeit a fiai megsütik és megeszik, hogy átvegyék apjuk erejét, szóval rituális célból teszik (nem úgy mint az azandék, akik tudtommal tisztán gasztronómiai indíttatásból eszik az embert). Ez még nem annyira vicces, de elképzeltem egy szituációt:
Az elhunyt törzsfő fiai éppen apjuk kezét sütögetik, hogy megegyék és átvegyék a manáját. Én megkínálom őket szamócadzsemes keksszel, amire közöttük a következő dialógus zajlik:
- Fiúk, mit ad ez nekünk?
- Valami ennivaló, biztos tele van E-kkel, meg állományjavítókkal, ízfokozókkal, stabilizátorokkal, hidrogénezett növényi zsírokkal, és a szamócadarabokat sárgarépából készítették, az aromát meg valami vegyi laborban.
- Igen-igen, biztos nem egészséges, ráadásul nekünk most meg kell ennünk a fater kezét is, úgyhogy nem csaphatjuk el a hasunkat ilyen imperialista műkajákkal.
- Igaz!
- Bizony!
- Jóhogy!
...
- Picsába! Ti is arra gondoltok, amire én? Műkaja, de jól néz ki és biztos finom is, szerintem együk meg, a fater keze úgyis tök rágós.
- Hát...
- Hmm, nem is tudom...
- Gyerüüünk!
- Hol a kutyus? Á, itt vagy kutyikám! Van itt egy kéz, kicsit rágós, de neked még jók a fogaid :o)
2009. május 30., szombat
Nem vagyok egy nagy blogolós fajta, így nem is tudom, minek indítottam ezt a blogot, amit a kutya sem olvas, de akkor jó ötletnek tűnt.
Nem akarom az internetszamurájok sorát szaporítani, mert a sensei-ünk azt mondta, hogy a billentyűk maszírozása helyett lehet gyakorolni is, és akkor majd nem lóg ki a belem mindjárt a bemelegítés vagy esetleg a suburik után (240 vágás).
No tavaly ősztől végülis elkezdtem shinkendo-t gyakorolni, szóval komolyan gondolom. Tegnap éjjel tizenegykor hazaérkeztünk Kensei san-nal az egyik legbélkilógatóbb edzésről, így kezdődött. Engem persze John jól megszívatott, mert az nem volt elég hogy majd' egy hónapot késett a lóvém, de az 1020 GBP helyett most csak 750-et utalt (a többit majd a mostanival együtt), és abból is 50 font volt a szaros VIBER átutalás, amit persze én fizetek, nem John.
Majdnem sikerült éhendöglesztenie, komolyan mondom, a lóvém éppen csütörtök reggel esett be a számlámra banki költségtől rendesen megnyírbálva, de azért örültem, mert egyrészt már vagy két hete nem ettem egy rendes kaját, másfelől meg lógtam Csabának 60 USD-vel, amit befizetett helyettünk az éves shinkendo tagságira.
Na, végülis kalciumhiánytól görcsölő talppal hazavezettem suzuki san-t, és gondoltam, kikúrálom magamat, mert a gyomrom is sajgott, vagy valami hasonló kellemetlen érzésem volt. Éjjel féltizenkettőkor fel kellett hívnom orvosom és gyógyszerészem, aki egy kocsmában fogadott is azonnal, majd ideadta a gyógyszeromat (na nem ingyér'). Jó volt, mert volt söröm is, azt már előbb beszereztem :o)
Benyomtam egy tecsós salátát (negyedkilósat), majd némi felvágottas zsemlét, közben sör, és pár slukk a gyógyszeros adagolómból :o) Na a gyomrom az rendbejött, meg a döglöttség is kiment valahogy. Viszont az van, hogy gyógyszeradagolás közben rettentően rá tudok kattanni az édesre, így behoztam a gép mellé némi édes kekszet és szamócadzemet, és ez volt az, mitől később a röhögés majdnem megölt :oDD
Na a sztori az volt, hogy zabálom a kekszet a dzsemmel, és közben azon gondolkodom, hogy mennyi lehet bennük a természetes anyag, és mennyi a gyári pótvegyszeres izék. Azután arra jutottam, hogy val'szeg ki lehetne írni rájuk, hogy "nyomokban természetes anyagokat tartalmazhat", de viszont jól néznek ki és jóízűek, főleg a dzsem. Ennek következtében rájöttem, hogy Afrika nagy részében nem finnyognának az ilyen apróságokon és teli pofával zabálnák. Főleg azok a nyamnyamok, ahol divat, hogy a halott törzsfő kezeit a fiai megsütik és megeszik, hogy átvegyék apjuk erejét, szóval rituális célból teszik (nem úgy mint az azandék, akik tudtommal tisztán gasztronómiai indíttatásból eszik az embert). Ez még nem annyira vicces, de elképzeltem egy szituációt:
Az elhunyt törzsfő fiai éppen apjuk kezét sütögetik, hogy megegyék és átvegyék a manáját. Én megkínálom őket szamócadzsemes keksszel, amire közöttük a következő dialógus zajlik:
- Fiúk, mit ad ez nekünk?
- Valami ennivaló, biztos tele van E-kkel, meg állományjavítókkal, ízfokozókkal, stabilizátorokkal, hidrogénezett növényi zsírokkal, és a szamócadarabokat sárgarépából készítették, az aromát meg valami vegyi laborban.
- Igen-igen, biztos nem egészséges, ráadásul nekünk most meg kell ennünk a fater kezét is, úgyhogy nem csaphatjuk el a hasunkat ilyen imperialista műkajákkal.
- Igaz!
- Bizony!
- Jóhogy!
...
- Picsába! Ti is arra gondoltok, amire én? Műkaja, de jól néz ki és biztos finom is, szerintem együk meg, a fater keze úgyis tök rágós.
- Hát...
- Hmm, nem is tudom...
- Gyerüüünk!
- Hol a kutyus? Á, itt vagy kutyikám! Van itt egy kéz, kicsit rágós, de neked még jók a fogaid :o)
Nem akarom az internetszamurájok sorát szaporítani, mert a sensei-ünk azt mondta, hogy a billentyűk maszírozása helyett lehet gyakorolni is, és akkor majd nem lóg ki a belem mindjárt a bemelegítés vagy esetleg a suburik után (240 vágás).
No tavaly ősztől végülis elkezdtem shinkendo-t gyakorolni, szóval komolyan gondolom. Tegnap éjjel tizenegykor hazaérkeztünk Kensei san-nal az egyik legbélkilógatóbb edzésről, így kezdődött. Engem persze John jól megszívatott, mert az nem volt elég hogy majd' egy hónapot késett a lóvém, de az 1020 GBP helyett most csak 750-et utalt (a többit majd a mostanival együtt), és abból is 50 font volt a szaros VIBER átutalás, amit persze én fizetek, nem John.
Majdnem sikerült éhendöglesztenie, komolyan mondom, a lóvém éppen csütörtök reggel esett be a számlámra banki költségtől rendesen megnyírbálva, de azért örültem, mert egyrészt már vagy két hete nem ettem egy rendes kaját, másfelől meg lógtam Csabának 60 USD-vel, amit befizetett helyettünk az éves shinkendo tagságira.
Na, végülis kalciumhiánytól görcsölő talppal hazavezettem suzuki san-t, és gondoltam, kikúrálom magamat, mert a gyomrom is sajgott, vagy valami hasonló kellemetlen érzésem volt. Éjjel féltizenkettőkor fel kellett hívnom orvosom és gyógyszerészem, aki egy kocsmában fogadott is azonnal, majd ideadta a gyógyszeromat (na nem ingyér'). Jó volt, mert volt söröm is, azt már előbb beszereztem :o)
Benyomtam egy tecsós salátát (negyedkilósat), majd némi felvágottas zsemlét, közben sör, és pár slukk a gyógyszeros adagolómból :o) Na a gyomrom az rendbejött, meg a döglöttség is kiment valahogy. Viszont az van, hogy gyógyszeradagolás közben rettentően rá tudok kattanni az édesre, így behoztam a gép mellé némi édes kekszet és szamócadzemet, és ez volt az, mitől később a röhögés majdnem megölt :oDD
Na a sztori az volt, hogy zabálom a kekszet a dzsemmel, és közben azon gondolkodom, hogy mennyi lehet bennük a természetes anyag, és mennyi a gyári pótvegyszeres izék. Azután arra jutottam, hogy val'szeg ki lehetne írni rájuk, hogy "nyomokban természetes anyagokat tartalmazhat", de viszont jól néznek ki és jóízűek, főleg a dzsem. Ennek következtében rájöttem, hogy Afrika nagy részében nem finnyognának az ilyen apróságokon és teli pofával zabálnák. Főleg azok a nyamnyamok, ahol divat, hogy a halott törzsfő kezeit a fiai megsütik és megeszik, hogy átvegyék apjuk erejét, szóval rituális célból teszik (nem úgy mint az azandék, akik tudtommal tisztán gasztronómiai indíttatásból eszik az embert). Ez még nem annyira vicces, de elképzeltem egy szituációt:
Az elhunyt törzsfő fiai éppen apjuk kezét sütögetik, hogy megegyék és átvegyék a manáját. Én megkínálom őket szamócadzsemes keksszel, amire közöttük a következő dialógus zajlik:
- Fiúk, mit ad ez nekünk?
- Valami ennivaló, biztos tele van E-kkel, meg állományjavítókkal, ízfokozókkal, stabilizátorokkal, hidrogénezett növényi zsírokkal, és a szamócadarabokat sárgarépából készítették, az aromát meg valami vegyi laborban.
- Igen-igen, biztos nem egészséges, ráadásul nekünk most meg kell ennünk a fater kezét is, úgyhogy nem csaphatjuk el a hasunkat ilyen imperialista műkajákkal.
- Igaz!
- Bizony!
- Jóhogy!
...
- Picsába! Ti is arra gondoltok, amire én? Műkaja, de jól néz ki és biztos finom is, szerintem együk meg, a fater keze úgyis tök rágós.
- Hát...
- Hmm, nem is tudom...
- Gyerüüünk!
- Hol a kutyus? Á, itt vagy kutyikám! Van itt egy kéz, kicsit rágós, de neked még jók a fogaid :o)
2007. július 31., kedd
Információszerzés
Ha nagy látogatottságú szakértői website-ot akarunk készíteni, fontos, hogy az adott témában naprakész információink legyenek, és ezeket lehetőleg az elsők között publikáljuk.
Ezért tegnap próbaképpen feliratkoztam a google alerts-re, és ma már meg is jöttek az első mélek két általam választott témában.
Használhatónak tűnik a szolgáltatás.
Ezért tegnap próbaképpen feliratkoztam a google alerts-re, és ma már meg is jöttek az első mélek két általam választott témában.
Használhatónak tűnik a szolgáltatás.
Első lépések
Első lépésként elolvastam a könyvet. Nagyon hasznos olvasmány. Úgy érzem, mindaz amit Dávid megfogalmaz benne, bennem is megfogalmazódtak már, csak nem rendszereztem a meglátásaimat ilyen röviden és lényegretörően.
Ahogy az időm engedi, újra el fogom olvasni a könyvet lépésről-lépésre, de most már fejezetenként, sokkal jobban átgondolva a leírtakat.
Ahogy az időm engedi, újra el fogom olvasni a könyvet lépésről-lépésre, de most már fejezetenként, sokkal jobban átgondolva a leírtakat.
A remény halála és feltámadása
Az emberek többféle indíttatásból írnak blogot, ha jól sejtem. Az én motiváló tényezőm az, hogy megtegyem az első lépést a cybertérbe történő teljes átköltözésre :)
Nagyrészt már most is a neten élek, a neten dolgozom, itt érintkezem a barátaimmal, innen szerzem az információkat. Már csak egy lépés van hátra: netes bérmunka helyett netes üzletet akarok indítani, mert alapvetően lusta vagyok, de a viccet félretéve: a kulcsszó a teljes önállóság. Elegem van abból, hogy a megrendelőim kénye-kedve szerint alakuljanak az üzleti dolgaim (ugyan ki ne ismerné a szoftverfejlesztők közül a késve- vagy egyáltalán ki nem fizetett munkákat).
Ez persze nem kis feladat, régóta gondolkodom már egy internetes üzlet beindításának lehetőségén, és közben sok minden leszűrődött bennem a témával kapcsolatban az évek alatt. Ebben segített a vonatkozó cikkek elolvasása, de segített a megrendelőimnek végzett munka is, amelyben eddig az ő üzletük fellendítésén dolgoztam, miközben a sajátom elég képlékeny állapotban maradt, csak az állandó tervezés szintjén. Közben viszont gazdagabb lettem tapasztalatokban, ez a dolog jó oldala :)
Ma kaptam egy mélt, amiben egy ingyenesen letölthető könyvet ajánlott egy ismerősöm. "Próba-cseresznye" mondtam magamnak, és megnéztem a belinkelt oldalt. Hát... kellemes csalódás ért ;) Ennyire jól összefoglalt és igényes anyagot még nem láttam másikat a témában, főleg nem magyarul.
A könyvvel kapcsolatban itt találhatsz infót
Nagyrészt már most is a neten élek, a neten dolgozom, itt érintkezem a barátaimmal, innen szerzem az információkat. Már csak egy lépés van hátra: netes bérmunka helyett netes üzletet akarok indítani, mert alapvetően lusta vagyok, de a viccet félretéve: a kulcsszó a teljes önállóság. Elegem van abból, hogy a megrendelőim kénye-kedve szerint alakuljanak az üzleti dolgaim (ugyan ki ne ismerné a szoftverfejlesztők közül a késve- vagy egyáltalán ki nem fizetett munkákat).
Ez persze nem kis feladat, régóta gondolkodom már egy internetes üzlet beindításának lehetőségén, és közben sok minden leszűrődött bennem a témával kapcsolatban az évek alatt. Ebben segített a vonatkozó cikkek elolvasása, de segített a megrendelőimnek végzett munka is, amelyben eddig az ő üzletük fellendítésén dolgoztam, miközben a sajátom elég képlékeny állapotban maradt, csak az állandó tervezés szintjén. Közben viszont gazdagabb lettem tapasztalatokban, ez a dolog jó oldala :)
Ma kaptam egy mélt, amiben egy ingyenesen letölthető könyvet ajánlott egy ismerősöm. "Próba-cseresznye" mondtam magamnak, és megnéztem a belinkelt oldalt. Hát... kellemes csalódás ért ;) Ennyire jól összefoglalt és igényes anyagot még nem láttam másikat a témában, főleg nem magyarul.
A könyvvel kapcsolatban itt találhatsz infót
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)